Tényleg sok szeretettel üdvözöllek, hogy ide látogattál!

Írhatnék mottót, vagy valami ilyesmit, de nem tudom kiről is szólna....rólam, rólunk, vagy csak a feleségemről? Leginkább róla, hisz ő az aki arra sarkallt, hogy írjak. Számos jó tulajdonsága mellett nagyon tud ösztönözni, és szereti mindazt, ami a testet és lelket gyönyörködteti... na igen ez egy kicsit homályos.

Szóval, közel állunk ahhoz az ezerszer áldott és elátkozott vendéglátáshoz. Láttunk elég sokat, vagy ezért épp elég keveset, de a tapasztaltak mégis arra késztetnek minket, hogy valami dacosat csináljunk.

Dacosat azért, mert ha nem vagy az, nem hagyod ott a jól fizető állásodat, nem kritizálod a nagyon gazdag főnököd elképzeléseit, és számos módon nem vágod magad alatt azt a honi vendéglátós fát. De igen. Dacos lettem. Mert hiszem, hisszük, hogy van más út, más mód arra, hogy örömet szerezzünk az embereknek a kulináris élvezetekkel.

Ez a blog erről szól majd. Rólunk, rólatok kedves olvasók, és a bárányokról.